Rakovszky István
Rakovszky István (Bécs, 1858. jún. 18. – Bp., 1931. aug. 12.): politikus. Katonai pályán indult, betegsége miatt azonban kilépett a hadseregből. Politikai szereplését Liptó vm.-ben kezdte; 1895-ben részt vett a Katolikus Néppárt megalakításában; elnöke volt a Katolikus Népszövetségnek. 1896-tól 1918-ig a csornai kerület néppárti képviselője. 1905 – 1906-ban a koalíció vezérlő bizottságának tagja, 1906-tól 1909-ig a képviselőház alelnöke, e minőségében letörte a horvát obstrukciót. Az I. világháború alatt az orosz és az olasz fronton harcolt, de a politikai életben is élénk tevékenységet fejtett ki. További pályafutását klerikalizmusa mellett Habsburg-hűsége, legitimizmusa jellemzi, 1920-ban Veszprém város képviselőjeként a ngy. elnöke lett és e minőségben egyik aláírója volt az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920. I. tc. kihirdetési záradékának. IV. Károly 1921. ápr.-i és okt.-i puccskísérletekor a király oldalára állt. Júl.-ban lemondott a ngy. elnökségéről és az ellenzékhez csatlakozott. Októberben IV. Károly miniszter elnökké nevezte ki. A királypuccs kudarca után más legitimista vezetőkkel együtt ~ is fogságba került, ahonnan 1922-ben szabadult. Az 1922 – 26. évi ngy.-en a szécsényi kerületet képviselte; megbízatásának lejárta után visszavonult a politikai élettől.
