Ranschburg Pál
Ranschburg Pál (Győr, 1870. jan. 3. – Bp., 1945. jan. 12.): elme- és ideggyógyász, pszichológus. Bp.-en szerzett orvosi oklevelet. Pályafutásának kezdetén a bp.-i elmeklinikán működött. 1899-ben megalapította az első pszichofizikai laboratóriumot, 1915- től a poliklinika főorvosa. 1909-ben magántanár, 1918-ban C. rk. tanár a bp.-i egy.-en. 1928-ban megalapította a Magyar Pszichológiai Társ.-ot, három évig elnöke volt. Számos mérőeljárást és készüléket dolgozott ki a szellemi működés vizsgálatára. Jelentősek az asszociációval és az emlékezettel kapcsolatos vizsgálatai. Az elmebeli tévedések mechanizmusának magyarázatára felállította az ún. gátlási tételt. Tanulmányokat írt a gyermeki intelligenciáról, az olvasás, írás gyermekkori zavarairól. – F. m. A szellemi működések kór- és gyógytana (Bp., 1905); Pszihológiai tanulmányok (I – II., Bp., 1914); Az emberi elme (I – II., Bp., 1923). – Irod. Ranschburg-emlékkönyv: Pszichológiai tanulmányok (1929); Schnell János: R. P. életműve (Embernevelés, 1946. 7 – 8. sz.); Schnell János: Emlékezés R. P: ra (Gyógyoedagógia, 1965. 3. sz.).
