Rapaics Raymund
Rapaics Raymund (Nagyenyed, 1885. febr. 15. – Bp., 1954. márc. 19.): botanikus, biológus, az MTA l. tagja (1948). Egy.-i tanulmányait a bp.-i és a boroszlói egy.-en végezte. 1906 – 07-ben a bp.-i egy. általános növénytani tanszékén demonstrátor volt. 1907-ben doktorált. 1907-től 1911-ig tanársegéd a kassai, ill. a kolozsvári gazdasági ak.-n, 1911 – 19-ben pedig a debreceni gazdasági ak. növénytantanára. Haladó gondolkodása és a Tanácsköztársaság idején tanúsított baloldali magatartása miatt a állásából elmozdították; 1920 ban nyugdíjazták. Ezután magántisztviselő lett, majd 1926 – 29-ben a Földtani Intézetben alkalmazták. 1929-től 1945-ig a Természettudományi Társ. könyvtárosa. 1945 után annak egyik vezetője volt. Tudományos munkássága egyaránt kiterjedt a növényföldrajzra, rendszertanra és a társulástanra (cönológiára), amelynek első m. népszerűsítője volt. Jelentős ismeretterjesztő tudományos munkásságot fejtett ki, igen nagyszámú cikket és több könyvet írt a növénytan és a biológia területéről. Haláláig behatóan foglalkozott a kultúrnövények és a m. biológia történetével. Legnagyobb értékű a Magyar Alföld ősi növényvilágáról írt szemléletes műve, amely megcáfolja a korábbi puszta-elméletet, de túlságos jelentőséget tulajdonít a kulturális tényezőknek. – F. m. A sisakvirág-nemzetség rendszere (Botan. Közl. 1907. 6. sz.); Magyarország növényföldrajza (Bp., 1910); Az Alföld növényföldrajzi jelleme (Selmecbánya, 1918); A növények társadalma (Bp., 1925); A magyarság virágai (Bp., 1932); A magyar gyümölcs (Bp., 1940); Magyar kertek (Bp., 1940); A magyar biológia története (Bp., 1953). – Irod. R. R. a növényszociológia magyar úttörője… (Literatúra, 1926. 4. sz.); Maucha Rezső: R. R. (Biol. Közl. 1954); Jávorka Sándor: R. R. (Akad. Ért. 1954. 1. sz.); Haraszty Árpád: R. R. (Botan. Közl. 1954. 45. sz.)
