Rásonyi László
Rásonyi László (Liptószentmiklós, 1899. jan. 22. – Bp., 1984. máj. 4.): nyelvész, turkológus. A Pázmány Péter Tudományegy.-en szerzett m.-történelem szakos tanári diplomát 1921-ben, majd ugyanitt török filológiából doktorált. 1920-tól 1922-ig Újpesten esti tanfolyamokon munkásfiatalokat tanított és a munkáskönyvtárat vezette. 1922-ben az MTA Könyvtárában helyezkedett el. Itt dolgozott 1935-ig, amikor Ankarába került. Az ottani egy.-en tanított 1941-ig. Később Kolozsváron működött. 1947-49-ben a Balkán Intézet munkatársa volt, majd ismét az MTA Könyvtárában dolgozot 1962-ig, nyugalomba vonulásáig. 1963-ban újra meghívták az ankarai egy.-re, ahol öt évig vendégprofeszszor volt. Kutatásainak középpontjában a m. és a török nevek, a török népek története, irodalomtörténete, és a m. őstörténet etnikai, nyelvi problémái álltak. – F. m. Török nyelvtan (Bp., 1960); A magyar keletkutatás orosz kapcsolatai (Bp., 1962); Hidak a Dunán. A régi török népek a Dunánál (Bp., 1981); Anomasticon Turcium (Bp., 1986). – Irod. Szilágyi Ferenc: Bartók levelezőtársa. Beszélgetés R. L. profeszszorral (Magy. Nemzet, 1980. aug. 3.); R. T.: Búcsú R. L.-tól (Magy. Nemzet, 1984. máj. 28.); Elhunyt R. L. turkológus (Könyvtáros, 1984. 7. sz.).
