Reich Ernő
Reich Ernő (Győr, 1887. jan. 9. – Bp., 1965, okt. 5.): gépészmérnök, feltaláló. Oklevelét a bp.-i műegy.-en nyerte. 1911-ben az Engel Károly cég kötelékébe lépett, melyet elsősorban találmányaival kisüzemből 1948-ra ezer munkást foglalkoztató elektrotechnikai és finommechanikai műszergyárrá fejlesztett, s melyből előbb az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára, ma Villamos Berendezések és Készülékek Gyárának egyik részlege fejlődött. 1951-től a Villamos Forgó-géptervező Irodában, majd 1954-től a VILLÉRT-nél (Villamossági és Szerelési Cikkeket Értékesítő Vállalat) működött. 1957-ben nyugalomba vonult. Műszerekre, kisgépekre, szerelési anyagokra vonatkozó belföldi szabadalmainak száma meghaladta a százat, a külföldieké közel nyolcvan volt. Legismertebb s külföldön is elterjedt találmánya az ún. Reich-fogó (1926) néven ismert villamossági mérőműszer, mellyel váltakozó áramok feszültsége, árámerőssége, teljesítménye és teljesítménytényezője vezetékbontás nélkül mérhető. A Reich-fogó szabadalmát a Siemens és a General Electric világcégek is megvették és a készüléket gyártották. – Irod. Archiv für Technisches Messen (München; 1936); G. L.: 25 éves a R.-fogó (Műszaki Élet, 1935); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958).
