Reiner János
Reiner János (Nagybecskerek, 1865. jún. 22. – Bp., 1938. aug. 27.): jogász, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1902). A bp.-i egy. jogi karán 1886-ban jogi, 1887-ben államtudományi doktorátust szerzett. Ügyvédi oklevelét 1889-ben kapta, utána bp.-i ügyvéd lett. 1893-ban bp.-i egy.-i magántanár (egyházjog), 1913-ban ny. rk. tanár, 1915 – 35 között az egyházjog ny. r. tanára a bp.-i egy.-en. A Szent István Ak. főtitkára. Cikkei a Történelmi Tárban, a Századokban, a Jogi Szemlében, a Jogtudományi Közlönyben és az Ügyvédek Lapjában jelentek meg. Teljesen átdolgozta és új részekkel kiegészítette Zlinszky Imre A magyar magánjog c. munkáját (Bp., 1897); a Fodor Ármin által szerk. Magyar magánjog c. gyűjteményes munka III. kötetében megírta a szerződésen kívüli kártérítési kötelmek c. részt. – F. m. A jogtörténelem és kutatási módszerei ($p., 1894); Jogi dolgozatok (Bp., 1898); A concordatumról (Bp., 1898); Az egyházjog fogalma (Bp., 1899); Az egyházi személyek utáni örökösödési jog Magyarországon (Bp., 1900); Magyar házassági jog (Bp., 1904); Az egyházi házasságkötési jog (Bp., 1908); Az egyház és állam szétválasztása (Bp., 1910); A királykérdés (Bp., 1921); A katolikus és nemzeti királyság (Bp., 1927); A jogtudományi irodalom fejlődése (Bp., 1930); A mai államjogi alakulatok jogalapja (Bp., 1931).
