Reményi Béla
Reményi Béla (Bp., 1914. jan. 26. – Bp., 1962. okt. 2.): költő, elbeszélő, műfordító; József Attila-díjas (1956). 1945 után a népművelés területén dolgozott; 1953- tól 1956-ig az Irodalmi Újság munkatársa volt. Lírájában a nagyvárosi ember problémái tükröződnek, elbeszéléseiben a kispolgárság, az értelmiség életét mutatja be. Antológiáknak fordított német és spanyol költők verseiből. – F. m. Népmentők (dráma, Bp., 1947); Évek hullámain (versek, Bp., 1948); Guruló csille (dráma, Bp., 1949); Egyetlen hadsereg (versek, Bp., 1950); Levél a fán (válogatott versek, Bp., 1955); Láthatatlan főnök (elb., Bp., 1956); Négyszemközt (versek, Bp., 1957); Zsákmány (versek, Bp., 1959); Magvetők (elb. antológia, Bp., 1960); Hemingway ürügyén (Nagyvilág, 1960. 6. sz.). – Irod. Fodor József: R. B. (Kortárs, 1963.)
