Reményik Sándor
Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. aug. 30. – Kolozsvár, 1941. okt. 24.): költő, szerkesztő. Kolozsvárott kezdett egy.-i tanulmányait nem fejezte be, hivatalt nem vállalt, kizárólag az irodalomnak élt. Az erdélyi újságok állandó munkatársa. 1921-től a Pásztortűz c. folyóirat főszerk.-je. Kezdetben Végvári álnéven irredenta verseket írt, költészetét sovinizmus, vallásos érzés és retorikus hangvétel jellemezte. Későbbi verseiben azonban már a humanitás gondolata érvényesül. Baumgarten-díjat kapott (1937 és 1941). Verseit számos idegen nyelvre lefordították. – F. m. Fagyöngyök (versek, Kolozsvár, 1918); Csak így (versek, Kolozsvár, 1920); Vadvizek zúgása (versek, Kolozsvár, 1921); Kenyér helyett (versek, Kolozsvár, 1932); Romon virág (versek, Kolozsvár, 1935); Összes versei (Bp., 1941, az MTA posztumusz nagyjutalmát kapta 1941-ben); Egészen (versek, Kolozsvár, 1942). – Irod. Tolnai Gábor: R. S. (Magy. Csillag, 1941); Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma (1942); Jancsó Elemér: R. S. élete és költészete (Kolozsvár; 1942); Várkonyi Nándor: Az újabb magyar irodalom (Bp., 1942); Reményik emlékösszeállítás (Diakónia, 1990).
