Révhelyi Elemér, Réh
Révhelyi Elemér, Réh (Bp., 1889. okt. 27. – Bp., 1976. júl. 27.): művészettörténész, a műszaki tudományok kandidátusa (1958). Pályáját rajztanárként kezdte. Több külföldi tanulmányúton vett részt Pasteiner Gyulával, akinek munkája a m. barokk építészeti emlékek felé irányította figyelmét. Az I. világháborúból hosszan tartó hadifogság után tért haza; egy középisk. ig.-ja lett. Beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegy.-re. A II. világháború előtti jelentős publikációi: Adatok a régi pesti kálvária történetéhez (Bp., 1929); Adatok a 18. századi építőmesterek működéséről (Bp., 1931); A régi Buda és Pest építőmesterei Mária Terézia korában (Bp., 1932); Az Egyetem utcai volt Károlyi palota építésének története (Bp., 1934); A tatai piarista rendház és múzeuma (Balogh Jolánnal, Bp., 1938); A tatai majolika története (Bp., 1941). Levéltári kutatásai a mo.-i klasszicizáló barokk építészet témakörét ölelik fel. 1953-ban a bp.-i Műszaki Egyetem III. építészettörténet tanszékének vezetője. Ismert műve még: A vértesszentkereszti templom újszerű megjelenése Árpád kori építészetünkben (Bp., 1957); Magyarország reneszánsz építészete (Bp., 1960).
