Richtmann Mózes
Richtmann Mózes (Homonna, 1880. szept. 22. – Bp., 1972. aug. 20.): tanár, szerkesztő, judaikakutató. A bp.-i és a boroszlói rabbiképzőben tanult, Goldziher Ignác és Bacher Vilmos tanítványa volt. Bp.-en szerzett bölcsészdoktorátust (1904) és rabbioklevelet (1906). Egy évig a budapesti Dohány u.-i főtemplom rabbija, majd Krausz Sámuel utódaként 40 éven át az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet vallástanára. 1950-től 1962-ig – nyugdíját szüneteltetve –, ismét a Rabbiképző Intézet tanára volt. Az I. világháború idején egyedül szerk. a Magyar Zsidó Szemle c. folyóiratot, később más, felekezeti lapokba is írt cikkeket, ill. szerk. egyéb újságokat (Szombat, Szombat Almanach, Zsidó Újság, Ortodox Zsidó Újság, Új Élet). Értekezései jelentek meg a Magyar Zsidó Szemlében, az IMIT Évkönyveiben, az Antik Tanulmányokban. Elsőként használta történeti forrásként az ún. responzum-irodalmat. – F. m. Az arab-zsidó neoplatonikusok etikai nézetei (doktori értekezés, Bp., 1904); Landau Ezékiel prágai rabbi és a magyar zsidók (Bp., 1907); A régi Magyarország zsidósága (Bp., 1912); Ortodoxia és cionizmus (Bp., 1920); Mendelssohn Mózes (IMIT Évkv., 1936); Izrael előharcosa (Pfeiffer Izsák emléke, Bp., 1949). – Irod. Schindler József: Emlékfüzet dr. R. M. 75. születésnapjára (A Vidéki Rabbikar Körlevele, 1955).
