Riesz Marcell
Riesz Marcell (Győr, 1886. nov. 16. – Lund, 1969. szept. 4.): matematikus, egyetemi tanár, ~ Frigyes öccse. Egy.-i tanulmányait 1904–06-ban és 1907–08-ban a bp.-i tudományegy.-en végezte. Az 1906–07. tanévet Göttingában, az 1909–10. tanévet Párizsban töltötte. Göttingában korának vezető matematikusaival került kapcsolatba, különösen Hilbert, Minkowski és Klein voltak döntő hatással rá, 1909-ben a bp.-i egy.-en matematikából doktorált. 1911-ben ösztöndíjjal Svédo.-ba került, itt megismerkedett Mittag-Leflerrel, aki a lundi Acta Mathematicánál állást szerzett számára. 1912–26-ban Stockholmban főisk. docens volt, 1926-ban meghívták a Lundi Egy. egyik matematikai tanszékére professzornak, ahol 1952-ig, nyugdíjazásáig működött. Előadott többek között a chicagói és a marylandi egy.-en is. Tagja volt a Svéd Tudományos Ak.-nak, a Koppenhágai Videnskabernes Selskabnak, t. tagja a Svéd Matematikai Társulatnak. A lundi és a koppenhágai egy. díszdoktorává avatták. A magyar matematikusokkal állandó kapcsolatot tartott, bátyjával társszerzőként dolgozatot írt, több cikke a szegedi Acta Scientiarum Mathematicarum c. lapban jelent meg. Kutatásainak kiindulópontja Fejér Lipót szummációs tétele volt. A trigonometrikus sorok vizsgálatával nemzetközi hírnevet szerzett. A trigonometrikus polinomokra vonatkozó interpolációs képlete ma is e tudományág standard anyagához tartozik. Fontos eredményeket ért el a momentum problémakör terén is. – Lundba való áttelepülésével érdeklődése a potenciálelmélet és a hullámterjedés, a kvantummechanika matematikai problémái felé fordult. Ezen a téren érte el legjelentősebb eredményeit; felfedezte a Riemann-Liouville-integrál több dimenziós új analogonját. Az improprius integrálok Hadamard-féle véges részére vonatkozó kutatásaival a disztribúciók elméletének egyik előfutára lett. Híres iskolát alapított; tanítványai közé tartozik H. Cramér, Einar Hille, Lars Garding, Lars Hörmander és még sok jeles matematikus. Lundot ő tette a matematikai kutatás és tanítás egyik európai centrumává. – F. m. A survey of the theory of trigonometric series (Előadás a 3. Skandináv Matematikai Kongresszuson 1913-ban; 1915); Neuere Untersuchungen über trigonometrische Reihen (E. Hillel) (Enzyklopädie der Math. Wissenschaften, 1924., X. k.); Integrale de Riemann-Liouville et solution invariantive du Problème de Cauchy pour l'équatíon des Ondes (Comptes Renducs du Congrès int. des math., Oslo, 1937). – Irod. Lars Garding: Marcel R. in memoriam (Acta Math., 1970).
