Riesz Marcell

Full text search

Riesz Marcell (Győr, 1886. nov. 16.Lund, 1969. szept. 4.): matematikus, egyetemi tanár, ~ Frigyes öccse. Egy.-i tanulmányait 1904–06-ban és 1907–08-ban a bp.-i tudományegy.-en végezte. Az 1906–07. tanévet Göttingában, az 1909–10. tanévet Párizsban töltötte. Göttingában korának vezető matematikusaival került kapcsolatba, különösen Hilbert, Minkowski és Klein voltak döntő hatással rá, 1909-ben a bp.-i egy.-en matematikából doktorált. 1911-ben ösztöndíjjal Svédo.-ba került, itt megismerkedett Mittag-Leflerrel, aki a lundi Acta Mathematicánál állást szerzett számára. 1912–26-ban Stockholmban főisk. docens volt, 1926-ban meghívták a Lundi Egy. egyik matematikai tanszékére professzornak, ahol 1952-ig, nyugdíjazásáig működött. Előadott többek között a chicagói és a marylandi egy.-en is. Tagja volt a Svéd Tudományos Ak.-nak, a Koppenhágai Videnskabernes Selskabnak, t. tagja a Svéd Matematikai Társulatnak. A lundi és a koppenhágai egy. díszdoktorává avatták. A magyar matematikusokkal állandó kapcsolatot tartott, bátyjával társszerzőként dolgozatot írt, több cikke a szegedi Acta Scientiarum Mathematicarum c. lapban jelent meg. Kutatásainak kiindulópontja Fejér Lipót szummációs tétele volt. A trigonometrikus sorok vizsgálatával nemzetközi hírnevet szerzett. A trigonometrikus polinomokra vonatkozó interpolációs képlete ma is e tudományág standard anyagához tartozik. Fontos eredményeket ért el a momentum problémakör terén is. – Lundba való áttelepülésével érdeklődése a potenciálelmélet és a hullámterjedés, a kvantummechanika matematikai problémái felé fordult. Ezen a téren érte el legjelentősebb eredményeit; felfedezte a Riemann-Liouville-integrál több dimenziós új analogonját. Az improprius integrálok Hadamard-féle véges részére vonatkozó kutatásaival a disztribúciók elméletének egyik előfutára lett. Híres iskolát alapított; tanítványai közé tartozik H. Cramér, Einar Hille, Lars Garding, Lars Hörmander és még sok jeles matematikus. Lundot ő tette a matematikai kutatás és tanítás egyik európai centrumává. – F. m. A survey of the theory of trigonometric series (Előadás a 3. Skandináv Matematikai Kongresszuson 1913-ban; 1915); Neuere Untersuchungen über trigonometrische Reihen (E. Hillel) (Enzyklopädie der Math. Wissenschaften, 1924., X. k.); Integrale de Riemann-Liouville et solution invariantive du Problème de Cauchy pour l'équatíon des Ondes (Comptes Renducs du Congrès int. des math., Oslo, 1937). – Irod. Lars Garding: Marcel R. in memoriam (Acta Math., 1970).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi