Rittinger Pál
Rittinger Pál (Dunabogdány, 1893. máj. 26. – Bp., 1972. febr. 24.): kultúrmérnök. Mérnöki irodája volt, majd a Magyar Államvasutak osztálymérnöke. 1926-tól a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatalban Tolna és Veszprém m. talajerózió elleni védekezési munkáit vezette és vízmosásmegkötéseket irányított. 1936-tól a székesfehérvári kultúrmérnöki hivatal vezetője, 1939-ben megbízták a losonci kultúrmérnöki hivatal megszervezésével és irányításával, ahol a Rima rimaszombati és a Tugár-patak losonci szakaszának szabályozását vezette. 1942-től a miskolci, a debreceni és a nagyváradi kerületben a Földművelésügyi Min. kultúrmérnöki osztályának kerületi felügyelője. Előbb az Ér-völgy és a Kraszna-völgy szabályozását 1947-től min. biztosként az Ecsedi-láp lecsapolásának munkálatait irányította. 1944–46-ban segédkönyvet adott ki kultúrmérnökök számára. 1949-től a Kőbányaipari Vállalat mérnökeként az Uzsapusztához tartozó mintegy 30 bánya munkáját vezette. 1952-ben a Vízügyi Tervező Vállalat megalakulásakor tért vissza a vízügyi szolgálat kötelékébe és a vízgazdálkodási keretterv előkészítésének munkájába kapcsolódott be. 1957-ben vonult nyugalomba, de munkáját tovább folytatta előbb a Vízügyi Tudományos Kutató Intézetnél (VÍTUKI), majd a Vízügyi Dokumentációs Központnál (VÍZDOK). – F. m. Vízhasználatok és a rájuk vonatkozó jogszabályok (Bp., 1944); Mederrendezések és a reájuk vonatkozó jogszabályok (Bp., 1944); Víztársulatok és a reájuk vonatkozó jogszabályok (Bp., 1946). – Irod. Mantuanó József: R. P. emlékére (Vízgazdálkodás, 1972. 3. sz.).
