Rohringer Sándor
Rohringer Sándor (Kassa, 1868. márc. 28. – Bp., 1945. máj. 4.): vízépítő mérnök, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1936, r. 1941). 1890-ben a bp.-i műegy.-en szerzett mérnöki oklevelet, 1896-ban a kassai jogak.-n tett jog- és államtudományi vizsgát. 1892- től a földművelésügyi min. vízügyi osztályán dolgozott. 1898 – 99-ben Fiumében a Recina patak szabályozását végezte. 1903-tól a besztercebányai, 1909-től 1919-ig a kassai kultúrmérnöki hivatal vezetője volt, majd újból a földművelésügyi min.-ban dolgozott. 1923- tól a műegy. vízépítési tanszékének ny. r. tanára. Számos folyószabályozási és talajjavítási munkát tervezett, 1924-ben a Dunavölgyi Lecsapoló és Öntöző Társulat min, biztosa lett. 1927 – 28-ban megszervezte az ország első s az oktatás és a gyakorlat szempontjából egyaránt jelentős vízépítési laboratóriumát. 1934 – 35-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy. első rektora. Úttörő munkát végzett az alföldi talajvízszintmegfigyelő kúthálózat kiépítésével. Számos cikke jelent meg a Vízügyi Közleményekben, a Köztelekben és más szaklapokban. – F. m. Hydraulikai számítások (Bp., 1926); Alföldi gazdálkodás (Buday Barnával és Geist Gáspárral, Bp., 1936). – Irod. Németh Endre: R: S. (1868 – 1945) (Az ÉKME évkve, 1955/56. Bp., 1957); Dégen Imre: A vízgazdálkodási tudományos kutatás magyarországi múltja és jelentősége (Magy. Tud. 1963. 4. sz.); Magyar műszaki alkotók (Bp., 1965).
