Rösler Endre
Rösler Endre (Bp., 1904. nov. 27. – Bp. 1963. dec. 13.): operaénekes (tenor), Kossuth-díjas (1955), érdemes művész (1951), kiváló művész (1954). A Nemzeti Zenedében hegedűt, László Gézánál éneket tanult. Olaszo – ban De Luca és Garbin énekmestereknél képezte a hangját. Művészi pályáját mint baritonista kezdte. 1926-ban Verdi Traviatájának Alfréd szerepében már tenoristaként mutatkozott be. 1926-tól haláláig az Operaház tagja, 1953-tól haláláig a Zeneművészeti Főisk. tanára. A m. oratórium-előadásoknak évtizedeken át majdnem kizárólagos tenorszólistája volt. Az egyik legjobb m. Mozart-énekes, az új m. zenének is hivatott előadója, Bartók Cantata Profanájának bemutatóján a mű tenorszólóját énekelte. Külföldön is sikerrel vendégszerepelt. 1935-ben és 1936-ban közreműködött a Salzburgi Ünnepi Játékokon, több éven át szerepelt a firenzei Maggio Musicalékon. – F. sz. Tamino (Mozart: Varázsfuvola); Ferrando (Mozart: Cosi fan tutte); Belmonte (Mozart: Szöktetés a szerájból); Don Ottavio (Mozart: Don Juan); Florestan (Beethoven: Fidelio); Walther (Wagner: Tannhäuser); Erik (Wagner: Bolygó hollandi); Loge (Wagner: A Rajna kincse); Almaviva (Rossini: A sevillai borbély); Pinkerton (Puccini: Pillangókisasszony); Sumszkij (Muszorgszkij: Borisz Godunov); Lenszkij (Csajkovszkij: Anyegin); V. László (Erkel: Hunyadi László); Faust (Gounod); Alfred és Eisenstein (J. Strauss: Denevér). – Irod. Szenthegyi István: R. E. halálára (Muzsika, 1964. 2. sz.).
