Rózsahegyi Kálmán
Rózsahegyi Kálmán (Endréd, 1873. okt. 6. – Bp., 1961. aug. 27.): színész, kiváló művész (1960). A színiak. elvégzése után 1892-ben kezdte színi pályáját Dobó Sándor társulatánál, majd Debrecenben és Kolozsvárott működött. 1898-ban a Magyar Színházhoz szerződött, ahol operettszerepeket játszott; 1900-ban a Nemzeti Színház tagja, 1923-ban örökös tagja lett. 1926-ban az USA-ban vendégszerepelt, 1935 után különböző magánszínházakban lépett fel. Színiisk.-t alapított, melyből sok jeles művész került ki. Széles skálájú színész volt, szerepei a bohózattól az érzelmes humorig minden árnyalatot felöleltek. Szerepei megformálásában Újházi Ede tanítványa volt. Nem a szó művésze, hanem az egyszerű, természetes, közvetlen játéké. A realista színjátszás egyik legjelentősebb képviselője volt a m. színpadon. – F. sz. Shakespeare-darabokban: Zuboly (Szentivánéji álom), sírásó (Hamlet), bolond (Lear és Vízkereszt), A fiatal és öreg Gobbo (Velencei kalmár); Scapin (Molière: Scapin furfangjai); Jakab mester (Molière: A fösvény); címszerep (Halévy: Constantin abbé); címszerep (Poole Pry Pál); A peleskei nótárius (Gaál József); Baracs Matyi és Göre Gábor (Gárdonyi: A bor); Luka (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Boly Gáspár (Harsányi: A vén gazember); Berci bácsi (Móricz: Rokonok); Rageneau (Rostand: Cyrano). – I. f. Szökött katona (1914), Liliomfi (1916), A cigány (1925), A bor (1933), Az új földesúr (1935). Légy jó mindhalálig (1936), Sárga csikó (1936), Európa nem válaszol (1941), Állami Áruház (1952), Liliomfi (1954), Budapesti tavasz (1955). Mese a 12 találatról (1956), Micsoda . éjszaka (1958). – Irod. Csathó Kálmán: A régi Nemzeti Színház (Bp., 1960).
