Rubányi Pál
Rubányi Pál (Bp., 1904. júl. 20. – Bp., 1984. dec. 25.): orvos, sebész, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952), Kossuth-díjas (1954). Orvoscsaládban (apja, nagyapja, dédapja is orvos volt) született. Orvosi oklevelét 1927-ben szerezte Bp.-en. 1924-1928 között az I. sz. Kórbonctani Intézetben gyakornok. 1928-tól az I. sz. Sebészeti Klinikán tanársegéd, majd adjunktus, 1949-től a B. V. Petrovszkij által vezetett III. sz. Sebészeti Klinkán adjunktus. 1950-ben egy.-i magántanári képesítést nyert. 1951-ben nevezték ki tanszékvezető egy.-i tanárrá, előbb a III., majd a II., 1963-tól az I. sz. Sebészeti Klinikán. Az MTA Sebészeti Szakmák Bizottságának, majd a Klinikai Főbizottságnak volt a tagja. 1951-1968 között az Egészségügyi Min. vezető sebész munkakörét töltötte be, és az Egészségügyi Tudományos Tanács elnökségi tagja. Az Orsz. Sebészeti Intézet ig.-i tisztségét haláláig betöltötte. 1969-1974 között a Semmelweis Orvostudományi Egy. rektorhelyetteseként tevékenykedett. 1975-től – nyuglomba vonulásától – az egy. tudományos szaktanácsadója volt. Első szerk.-je az Archivum Chirurgicumnak, majd ennek jogutódja a Magyar Sebészet főszerk.-je halálálig. Több hazai és külföldi szakfolyóirat szerk. bizottságának tagja. Számos nemzetközi tudományos társaság l. és t. tagja volt. A hazai mellkassebészet úttörői között foglalkozott a mediastinum, a nyelőcső, a gyomorrák sebészetével, valamint a hipertónia sebészi kezelésével. Számos közleménye jelent meg a fekélybetegség és az endokrin daganatok sebészi problémáiról. – F. m. Általános sebészet (egy.-i tankönyv, Bp., 1972).– Irod. Szécsény Andor: Dr. R. P. 1904-1984 (Orvosi Hetilap, 1985. 3. sz.).
