Rubinyi Mózes
Rubinyi Mózes (Debrecen, 1881. ápr. 1. – Bp., 1965. szept. 26.): nyelvész, irodalomtörténész, az MTA tagja (l. 1948 – 49), a nyelvészeti tudományok kandidátusa (1952). Az egy.-et Bp.-en és Lipcsében végezte. 1902-ben bölcsészdoktorátust, 1903-ban tanári oklevelet szerzett Bp.-en. 1903-tól nyugdíjazásáig (1938) bp.-i polgári isk., ill. kereskedelmi isk. tanár volt. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején főisk. tanárrá nevezték ki; ettől a tisztségtől a forradalom bukása után megfosztották. 1945 – 48 között a főváros kulturális és tudományos ügyeinek előadója volt. 1947-ben magántanár és c. ny. rk. tanár lett a szegedi tudományegy. bölcsészeti karán. 1929-től haláláig a Magyar Pen Club ügyvezető alelnöke. Jelentős tevékenységet fejtett ki az 1926-ban általa alapított Vajda János Társ -ban is. Gazdag és sokrétű munkásságából különösen nyelvesztétikai tárgyú, a m. nyelvtudomány történetére vonatkozó, valamint Mikszáth Kálmán művészetével foglalkozó írásai emelkednek ki. – F, m. Révai Miklós élete és nyelvészeti törekvései (Bp., 1904); Általános nyelvtudomány (Bp., 1907); Nyelvesztétika (Bp., 1908); Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve (Bp., 1910); Mikszáth Kálmán élete és művei (Bp., 1917); Vajda János (Bp., 1922); Kiss József élete és munkássága (Bp., 1926); Emlékezések és tanulmányok (írásainak teljes bibliográfiájával, Bp., 1962). – Irod. Szépe György: R. M. (Magy. Nyelvőr, 1956); Terestyéni Ferenc: R. M. (Magy. Nyelv, 1956); Ferenczi László: R. M. (Élet és Irod., 1965. 40. sz.); Szabó B. István: R. M. (Irod. tört. Közl. 1965.)
