Rumy Károly György
Rumy Károly György (Igló, 1780. nov. 18. – Esztergom, 1874. ápr. 5.): tanár, író, polihisztor. Német anyanyelvű, és bár jól elsajátította a m. nyelvet, önálló munkáinak többségét németül, némelyiket latinul és csak ritkán magyarul írta. 1800-tól a göttingeni egy.-en tanult. 1809-ben a wittenbergi egy.-en bölcsészdoktorrá avatták. 1803-tól Késmárkon, 1805-től Teschenben, 1807-től Iglón tanított, 1808-tól Szomolnokon ev. lelkész volt. 1813 – 16-ban a keszthelyi Georgikonban gazdászatot, jószágigazgatást és természetrajzot adott elő. Utána Karlócán tanított, 1821-től a pozsonyi ev. líceum másodrektora. 1824-ben Bécsbe ment, áttért a kat. vallásra, mire Rudnay Sándor prímás jogtanárrá nevezte ki Esztergomban. A gazdasági haladás lelkes híve, igen termékeny szakíró volt. A folyóiratokban többnyire Mo.-ot ismertető cikkei jelentek meg. Sűrű levelezést folytatott Kazinczy Ferenccel (német nyelvű levelei Kazinczy Ferenc levelezése VI – XV. köteteiben jelentek meg nyomtatásban). – Irod. Kőrösy László: R. élete (Bp., 1880); Kepp M.: R. K. Gy. Göttingában (Bp., 1938); Horváth János: Kisfaludy Károly és íróbarátai (Bp., 1955); Fried István: R. K. Gy. a kultúrközvetítő (Filol. Közl. 1963).
