Rusznyák István
Rusznyák István (Bp., 1889. jan. 22. – Bp., 1974. okt. 15.): orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1946, r. 1946, ig. 1946–49). Kossuth-díjas (1949, 1956). Tanulmányait a bp.-i tudományegy. orvostudományi karán végezte (1906–11), oklevelét 1911-ben kapta meg. 1910-ben a II. sz. kórbonctani intézetben, majd a Korányi Sándor vezette III. sz. belgyógyászati klinikán dolgozott, 1926-ban magántanári képesítést szerzett, 1928-ban a klinika adjunktusa lett. 1931-ben a szegedi egy.-re egy.-i tanári kinevezést kapott, 1937–38-ban az orvoskar dékánja. 1945-ig a szegedi belgyógyászati klinika ig.-ja. 1945-ben a bp.-i egy.-en a II. sz. belgyógyászati klinika vezetőjévé nevezték ki, 1946-tól az I. sz. belgyószati klinika ig.-ja. 1954-től az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének ig.-ja is volt. 1949–1970 között az MTA elnöke. Itt kifejtett munkássága jelentősen hozzájárult a m. tudomány intézményrendszerének, a kutatóintézetek hálózatának megszervezéséhez. Jelentős közéleti tevékenysége: 1946-tól 1950-ig a Magyar–Szovjet Társaság (MSZT) elnöke, 1950-től az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnökségi tagja. 1945-47-ben ngy.-i, 1949–1967 között ogy.-i képviselő, 1949-től 1958-ig a Magyar Népköztársaság Elnöki tanácsának tagja. Tudományos kutatásai során új megvilágításba helyezte a nyirokkeringés élettani és kórtani jelentőségét, főleg a szív, máj, tüdő és vese betegségei, valamint az ödéma kóroktanában. Egyik felfedezője volt a flavonvegyületek szerepének, a flavonidok terápiás alkalmazhatóságának, vitamin-szerepüknek és az erek permeabilitására vonatkozó hatásuknak. Munkássága számos magas bel- és külföldi elismerésben részesült, így a SZU Tudományos Akadémiájától a Lomonoszov-aranyérmet kapta (1968), a Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává avatta. A szovjet, a lengyel akadémia külső, a bolgár, az NDK, a jugoszláv (Zágráb) és a svájci akadémiák l., a csehszlovák akadémia külföldi r., a román akadémia t. tagja. Tudományos közleményei bel- és külföldi szaklapokban jelentek meg. Főszerk.-je volt az Orvosok Lapjának, az Orvosi Hetilapnak, az Acta Medica Hungaricának. – F. m. A máj és epeutak betegségei (Molnár Bélával; Bp., 1933); Die Eiweisskörper der Blutplasmas (társszerző; Dresden-Leipzig, 1938); A hiányos és egyoldalú táplálkozás (Debrecen, 1940); A nyirokkeringés élet- és kórtana (Földi Mihállyal, Szabó Györggyel; Bp., 1955; több nyelven). – Irod. Stark Ervin: R. I. (Magy. Tud., 1975. 7. sz.); R. I. (Orv. Hetil., 1974. nov. 24.); Szent-Györgyi Albert: In remembrance of I. R. my fellow professor (Acta Medica Acad. Scient. Hungaricae, 1975. 3–4. sz.).
