Sági István
Sági István (Cegléd, 1882. dec. 12. – Bp., 1950. dec. 2.): nyelvész, az MTA l. tagja (1938). A bp.-i egy.-en szerzett tanári oklevelet. 1908-tól Makón, 1912-től Bp-en gimn. tanár. 1926-tól 1943-ban történt nyugdíjazásáig mint gyakorló gimn. tanár, c. ig. a bp.-i Középiskolai Tanárképző Intézetnél teljesített szolgálatot. Fiatal korától kezdve részt vett az ak.-i nagyszótár gyűjtőmunkájában, 1925-től nyugdíjba meneteléig ő irányította a gyűjtést. Tanulmányaiban, cikkeiben főként nyelvtanaink, szótáraink történetével, nagy nyelvtudósok munkásságával, valamint nyelvhelyességi és helyesírási kérdésekkel foglalkozott. – F. m. A magyar szótárak és nyelvtanok könyvészete (Bp., 1922). – Irod. Melich János: Akadémiai tagajánlások (Akad. Ért. 1938); Nagy J. Béla: S. I. (Magy. Nyelv, 1952.) .
