Sajó Elemér
Sajó Elemér (Őrszentmiklós, 1875. szept. 8. – Bp., 1934. szept. 21.): vízimérnök, vízügyi és gazdaságpolitikus, ~ Károly entoetológus fia. A bp.-i műegy.-en 1897-ben szerezte mérnöki oklevelét. Utána néhány hónapig a földművelésügyi min. vízügyi osztályán, majd a Ferenc-csatornánál (az óbecsei zsilip építésénél), 1897-től a bp.-i VIII. kerületi kultúrmérnöki hivatalban dolgozott. 1900-tól megépítette a Bega-torkolati kamarazsilipet és a duzzasztóművet. 1909- től a soroksári Duna-ág rendezési munkáiban vett részt, a Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kikötőt (ma: Csepeli Kikötő) építő Kikötőépítő Igazatóság h. vezetője volt; ő építette az É-i bejárati hajózsilipet (ma: Kvassay-zsilip). A Tanácsköztársaság idején tovább vezette a kikötő építésének munkáit és befejezte a soroksári Duna-ág szabályozását. 1928-tól a földművelésügyi min.-ban a balatoni munkálatok felügyeletét látta el, és a Nemzetközi Dunabizottság, valamint a dunai állandó műszaki bizottság előadója, 1930-tól pedig nyugdíjba vonulásáig (1934) az orsz. vízügyi mérnöki szolgálat vezetője volt. A m. vízügyi politika programját több évtizedre ő dolgozta ki. Terveket készített a Duna-Tisza-csatornára és a Körösök csatornázására. Kezdeményezésére készült el a békésszentandrási duzzasztómű. Az öntözésügy úttörő fejlesztésének hirdetője volt. Nagy szakirodalmi tevékenységet folytatott. – A m. Víziutak és vasutak (Bp., 1909); A beton (Lampl Hugóval, Bp., 1914); Új eljárás a leggazdaságosabb betonkeverék megállapítására (Lampl Hugóval, Bp., 1914); A belvízlevezető zsilipek megrepedésének okai (Bp., 1916); Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában (Bp., 1931); Újabb tanulmányok az öntözésről (szerk. Trummer Árpáddal, Bp., 1933). – Irod. S. E. (Vízü. Közl., 1934); Magyar műszaki alkotók (Bp., 1964).
