Salacz Pál
Salacz Pál (Szarvas, 1897. szept. 14. – Bp., 1971. júl. 3.): orvos, szülész-nőgyógyász, az orvostudományok kandidátusa (1952). Érettségi után 1915–18-ban katona volt. A bp.-i tudományegy.-en szerzett diplomát (1922). 1920-tól a II. sz. Kórbonctani Intézetben, 1922-től a II. sz. Női Klinikán volt gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus. 1935-ben magántanárrá habilitálták. 1934–38-ban az orvosegyesület főtitkári teendőit is ellátta. 1944-től a Központi Állami Kórház, 1949-től 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézetben a szülészeti és nőgyógyászati osztályon volt főorvos. Több külföldi tanulmányúton vett részt, számos előadást tartott. Fő kutatási területe a nőgyógyászati műtéttan, a női nemi szervek rákos betegségei, a terhesvédelem és terhesgondozás, a terhességi és gyermekágyi torna. Mintegy 45 szakközleménye jelent meg. – M. A női nemző szervek rákos megbetegedésének sebészi kezelése (Bp., 1935); A fluor és kezelése (A Gyakorló Orvos Könyvtára, Bp., 1955); Fekete Sándor (szerk.): A szülészet és nőgyógyászat haladása (társszerző, Bp., 1962).
