Salamon László, Salló Tamás
Salamon László, Salló Tamás (Nagyvárad, 1891. júl. 10. – Kolozsvár, 1983. okt. 16.): romániai magyar költő, publicista, esszéíró. Középisk.-it szülővárosában végezte, Juhász Gyula is tanította. A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. m.-latin szakán folytatta tanulmányait, csatlakozott a szocialista diákok szervezetéhez. 1913-ban a Nagyváradi Naplónál kezdte újságírói pályáját. Az I. világháború alatt frontszolgálatot teljesített, majd sebesülten leszerelték. A forradalomban való részvétele miatt évekre börtönbe került. 1922-ben tért vissza Nagyváradra. 1924 elején Kolozsvárra költözött, az Új Kelet szerkesztőségének belső munkatársa lett. Írásait a Temesvári Hírlap, A jövő társadalma c. folyóirat közölte. Dienes László oldalán részt vett a Korunk alapításában. A Szociáldemokrata Párt napilapjának, a Munkás Újságnak belső munkatársa lett. 1931-ben megalapította az első baloldali szociáldemokrata folyóiratot A Másik Út címmel. A II. világháború alatt a Népszava közölte írásait. A Gestapo elfogta, deportálták a dachaui koncentrációs táborba. 1945-ben tért haza. Az Erdély c. napilap, 1948-tól az Igazság szerk.-je volt. 1950-től 1954-ig, nyugdíjazásáig az Állami Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének belső munkatársa. F. m. Első áldozás (versek, Nagyvárad, 1914); Eros oltárára (versek, Bp., 1916); Rettenetes Adolf (tragikomikus eposz, Kolozsvár, 1933): Ember, hol vagy? (versek, Bp., 1943); Versek (gyűjteményes kötet, Bukarest, 1966); Május kék madara (esszék és publicisztikai írások 1923-1943, Bukarest, 1971). – Irod. Jancsó Elemér: Kései elismerés, Gáll Ernő: Köszöntő post festam, Jordáky Lajos: A nyolcvanéves S. L. (Utunk, 1971, 28. sz.); In memoriam S. L. Bálint Tibor (Utunk, 1983. 43. sz.); Pomogáts Béla (Élet és Irod., 1983. 45. sz.).
