Sallai Imre
Sallai Imre (Erdőfüle, 1897. dec. 17. – Bp., 1932. júl. 29.): magántisztviselő. A középisk. elvégzése után Szabó Ervin előadásait hallgatta. Beiratkozott a Pénzintézeti Tisztviselők Orsz. Egyesületébe. Közeli kapcsolatba került Korvin Ottóval, akivel közösen szervezték az antimilitarista mozgalmat. 1918 jan. 1-jén katonákhoz intézett röpiratokat adtak ki, amelyekben az orosz forradalom példájára buzdítottak. A továbbiakban ezek a röpiratok „Forradalmi Szocialisták” aláírással jelentek meg. 1918. máj. 6-án a rendőrség letartóztatta. Az 1918. okt.-i polgári demokratikus forradalom szabadította ki a börtönből. Részt vett a Vörös katona c. hetilap szerk. bizottságában. A Tanácsköztársaság alatt a belügyi népbiztosság politikai o.-nak vezetője volt. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsben kidolgozta a magyar ifjúmunkás mozgalom szervezési feladatait. 1928-ban Moszkvában a Marx-Engels Intézetben a Nemzetközi Vörös Segély kimunkálásában vett részt. Magyarországra hazatérve az illegális sajtó feladatait dolgozta ki és ezidőben a párt agrárpolitikáját is. 1932. júl. 15-én a KMP titkárságának többi tagjával együtt a rendőrség letartóztatta. Minthogy a biatorbágyi merénylet ürügyén a kormány életbe léptette a rögtönítélő bíráskodást Fürst Sándorral együtt statáriális bíróság elé állították és 1932. júl. 29-én gyorsított eljárással meghozták és végrehajtották rajtuk a halálos ítéletet a nemzetközi és a m. tiltakozás ellenére. – Irod.: Domokos István: Sallai István és Fürst Sándor pere (Bp., 1962); – Szi. Mesterházi Lajos: A haza – Hősök voltak (elbeszélésgyűjtemény a magy. munkásmozgalom történeteiből, Bp., 1956); Illyés Gyula: Micsoda alkony; Radnóti Miklós: Tört elégia (vers); Pesold Ferenc: Újpesti ház (r., Bp., 1981); Máté György: Távirat éjfélkor (r., Bp., 1962); Nádass József: Sallai (vers, Márciusi szél Bp. 1959)
