Salyámosi Miklós
Salyámosi Miklós (Bp., 1926. dec. 6. – Bp., 1990. márc. 20.): kritikus, irodalomtörténész, az irodalomtudományok doktora (1986). Kispesten érettségizett. A bp.-i tudományegy.-en német-olasz szakosként elkezdett tanulmányait II. világháborús katonai szolgálata szakította meg. A SZU-ban hadifogoly, 1947. okt.-ben tért haza. Egy.-i tanulmányait német-m. szakon folytatta, 1952-ben szerzett diplomát, 1959-ben orosz szakon is. 1951-től élete végéig tanár volt. Az 1960-as években előbb Berlinben a Humboldt Egy. Finnugor Intézetében működött lektorként, majd a bp.-i tudományegy.-en. 1978-tól a szegedi egy.-en a Germanisztikai Intézetben lektor, 1984- 87-ben az intézet vezetője volt. 1987-től haláláig szerk. a Filológiai Közlönyt. – F. m. Zola (Bp., 1962); Ungarische Literatur in der Weimarer Repuhlik (Berlin, 1964); A „Gruppe 47” új vonásairól (Bp., 1965); Das Ungarnbild eines deutschen Schriftstellers (Bp., 1971); A magyar irodalom Németországban 1913-1933 (Bp., 1973); Kultusz és áldozat. A német esszé klasszikusai (antológia, vál., utószóval, jegyzetekkel, Bp., 1981); Welt und Roman. Visegrader Beiträge zur deutschen Prosa zwischen 1900 und 1933 (Mádl Antallal, Bp., 1983); Heinrich Böll (Bp., 1984); Wilhelm von Polenz. Prosawerke eines Naturalisten (Bp., 1985). – Irod. Walkó György: S. M. emlékezetére (Nagyvilág, 1990. 7. sz.); Kerekes Gábor: S. M. (Filológiai Közlöny, 1992. 1-2. sz.).
