Sámson Béla Edgár
Sámson Béla Edgár (Nagykamond, 1906. szept. 5. – Pannonhalma, 1970. febr. 1.): bencés szerzetes, főiskolai tanár, nyelvész. Főisk. tanulmányait a pannonhalmi tanárképző főisk.-n végezte. 1931-ben tanári oklevelet szerzett magyar-latin szakon, 1936-ban bölcsészdoktorrá avatták. 1932-től 1950-ig a magyar történeti és finn-ugor összehasonlító nyelvészet tanára volt a pannonhalmi főisk.-n. 1950-től 1967-ig, nyugdíjazásáig középisk. tanárként működött a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban. Elsősorban a képzett és az összetett igék, valamint az igeragozás kérdéseivel foglalkozott. Helyneveink ragozásáról is írt. 1967-től a Győr-Sopron m.-i földrajzi névbizottság tagja, a földrajzi nevek gyűjtésének és ellenőrzésének munkájába is bekapcsolódott. – F. m. A magyar nyelv egyszerű gyakorító képzői (Pannonhalma, 1936); -dös, -des, -dos összetett gyakorító képzős igéink (Magy. Nyelv, 1941); -dës összetett gyakorító képzős igéink (Magy. Nyelv, 1943); A csapkos és társai (Magy. Nyelv, 1944); A kérek személyragja (Magy. Nyelv, 1951); Igeragozási kérdések (Magy. Nyelv, 1953). – Irod. Danczi V. József: S. E. (Magy. Nyelv, 1970).
