Sándor Lipót főherceg
Sándor Lipót főherceg (Firenze, 1772. aug. 14. – Laxenburg, Ausztria, 1795. júl. 12.): nádor. II. Lipót fia. Nádorrá választása 1790. nov. 12-én a rendeknek az udvarral való megbékélését jelezte. Az 1790 – 91-i ogy.-en támogatta a m. rendek egyes, az alkotmányosság helyreállítását célzó javaslatait és az ogy. befejezése után dolgozni kezdő reformbizottságok munkálatait. Az apja halála után uralomra jutott I. Ferenc, ~ bátyja határtalan bizalommal volt iránta. 1794. ápr. 1-től jún. 18-ig teljhatalmú helyettese az uralkodónak. Jelents szerepet töltött be a m. jakobinus mozgalom elleni kíméletlen eljárásban. Erről, valamint a Martinovics és társai ellen lefolytatott perről, melynek mint nádor ő volt a legfőbb irányítója, és amelyben végig az ő akarata érvényesült (1794. aug. 16-tól 1795. júl. 8-ig), naplót vezetett. A per lezárása után terjedelmes emlékiratot intézett a királyhoz, amelyben messzemenő reakciós kormányzati átalakításokat javasolt. Szenvedélyes pirotechnikus volt, a kir.-né tiszteletére általa rendezett tűzijáték előkészületei közben szenvedett égési sebektől halt meg. – Irod. Mályusz Elemér: S. L. főherceg nádor iratai (Bp., 1926); Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai (I – III., Bp., 1958.)
