Sárdy Brutus
Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. jan. 20. – Bp., 1970. szept. 28.): festő, restaurátor. 1910–14-ben a bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n Balló Ede és Zemplényi Tivadar növendéke. 1914–1918 között katonaként szolgált az I. világháborúban. Finom hangulatú, természethű tájképeivel tűnt fel a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain. Első gyűjteményes bemutatkozása 1930-ban volt. 1931 októberében Tél a hegyekben c. festményéért a Nemzeti Szalon kitüntetését kapta. 1933-tól 1953-ig a Fővárosi Képtár restaurátora. Közben több kiállításon szerepelt képeivel, díjakkal, elismerésekkel tüntették ki. 1951-től külföldi múzeumokban számos m. kiállítás rendezésében vett részt (Berlin, Lipcse, Varsó, Prága, Moszkva). 1957-től haláláig az MNG restaurátor osztályának vezetője. 1959-ben Kínában járt és a Magyar Forradalmi Művészet c. kiállítást rendezte. Folytatta önálló alkotó tevékenységét, élete végéig festette világos, tiszta szerkezetű tájképeit. 1959-ben a Fényes Adolf Teremben volt önálló kiállítása. Emlékkiállítását 1975-ben rendezték meg az MNG-ben. – Irod. S. B. (Művészet, 1971. 1. sz.); Bodnár Éva: Az emlékkiállítás bevezetője (Bp., 1975).
