Sasku Károly
Sasku Károly (Felsőbánya, 1806 – Pest, 1869. júl. 22.): ügyvéd, mérnök, tanár, politikus, Széchenyi István munkatársa. Tanulmányait Debrecenben, Selmecbányán és a pesti Mérnöki Intézetben végezte, de mérnöki oklevelet nem nyert. 1836 – 1846 között az Építési Igazgatóság mérnökeként a Tisza felmérésénél dolgozott. 1842 – 44-ben átmenetileg Máramarosszigeten tanár. 1846-ban a szabályozási tervek felülbírálatára meghívott P. Paleocapa mellé rendelt szakértő, tolmács és Paleocapa jelentésének fordítója (Véleményes jelentés a Tiszavölgy rendezéséről, Pest, 1846). 1848-ban Széchenyi munkatársa a közmunka- és közlekedésügyi min.-ban. A szabadságharc alatt honvéd százados, s gerillacsapat szervezését bízták rá. Élete végén (1860-tól) az MTA korrektora. Matematikai, kultúrpolitikai és pedagógiai munkákat írt. Az utópista szocialisták, elsősorban Fourier eszméinek egyik első hazai terjesztője volt. Az 1854-ben kiadott illemtana tette nevét országszerte ismertté. Vízügyi vonatkozású kéziratait a bp.-i Országos Levéltár őrzi. – F. m. A tanítás alaptudománya (Pest, 1837 – 38); Törvények alaptudománya (Pest, 1841); Boldogságtudomány… (Buda, 1842); A kelet és nyugat népe… (Pest, 1842); Illendőségtan (Pest, 1854). – Irod. Lukácsy Sándor: Egy elfelejtett pedagógus: S. K. (Köznevelés, 1961. 24. sz.)
