Schall József
Schall József (Bp., 1913. ápr. 15. – Bp., 1989. máj. 6.): építészmérnök, Ybl-díjas (1957). Középisk.-it Bp.-en végezte, majd katonai szolgálat után 1933-tól a bp.-i József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy. Építészmérnöki Karának hallgatója. 1933-ban első éves hallgatóként „Nagy Virgil jutalomdíj”-ban részesült, 1934-ben, 1935-ben és 1936-ban elnyerte a „Wellisch pályázat” I. díját. Tanulmányai mellett már 1935-ben és 1936-ban Wälder Gyula irodáján dolgozott, 1936-37-ben már tanársegéd a városépítéstani tanszéken. 1937-ben kapott diplomát, ezt követően Wälder Gyula, Rimanóczy Gyula, majd Obrist Vilmos mérnök irodájában dolgozott. 1943-44-ben mint behívott mérnökfőhadnagy katonai létesítményeket tervezett. 1946-ban kapott megbízást a fővárostól a magdolna városi lakások terveinek elkészítésére. 1947-ben Detre Pállal és Takács Miklóssal közösen önálló irodát nyitottak. 1948-tól az Építéstudományi Intézetben, 1949-51-ben a Városépítési Tervező Vállalatnál csoportvezető, 1951-1960 között az IPARTERV, 1960-1962 között a Lakóépülettervező Vállalat, majd a Típustervező Intézet munkatársa. 1962-től nyugdíjba meneteléig, 1974-ig a Bp.-i Műszaki Egy. (BME) lakóépülettervezési tanszék docense. Tervpályázatokon mintegy 32 pályadíjat, köztük 12 első díjat nyert. Megvalósult épületei közül a legfontosabbak: Kecskemét, SZTK-székház (1948); bp.-i Lehel téri lakóépületek (1949-50); lakóépületek Dunaújvárosban, Komlón, Tatabányán, Oroszlányban, Pécsett, Petőfibányán, Győrben (1950-51); Sorokrási Öntöde (1953): Miskolc, Nehézipari Műszaki Egy. Erőműépület (1954); bp.-i Üllői úti lakóház (1958), Tárogató úti lakóház (1963), FTC-pálya (1974), Kígyó utca-Harisköz közötti passage (1981, másokkal), a Deák Ferenc téri isk. nagytermének és a Szervita téri templom műemléki helyreállítása (1983-85).
