Scheiber Sándor
Scheiber Sándor (Bp., 1913. júl. 9. – Bp., 1985. márc. 3.): nyelvész, irodalomtörténész, a nyelvtudományok doktora (1983). Mindkét szülői ágon rabbiősök leszármazottja. Heller Bernát tanítványa volt. 1938-ban avatták rabbivá. 1938-1940 között Oxford, Cambridge, London könyvtáraiban – egyéb kutatások mellett – középkori héber kéziratokat tanulmányozott. 1941-től 1944-ig Dunaföldváron volt főrabbi. 1944. dec. 31-én édesanyját a nyilasok lelőtték. 1945-től újjáépíttette, 1950-től igazgatta a pesti Rabbiképző Intézetet. Bár külföldről sok meghívást kapott (pl. a jeruzsálemi héber egy.-i könyvtár ig.-i tisztére), e hivatalban maradt haláláig. A nyelvtudományok doktora címet életművéért kapta. Publikációinak száma mintegy 1600. Fő műve a Geniza Studies (Hildesheim, 1981), az egyetemes zsidó művelődéstörténet. Kiadta Löw Immanuel Fauna und Mineralienjét (1969) és folklorisztikus tanulmányait (1975), Goldzieher Ignác Naplóját (Leiden, 1978, magyarul, ford. ~né Bernáth Lívia), a Kaufmann Haggadaht (1957), a Majmuni Kódexet (1980). Szerk. a Heller- (1941), a Löw- (1947) és a Goldzieher- (Jeruzsálem, 1958) emlékkönyveket, a Magyar-zsidó oklevéltár köteteit (1959-63, Grünwald Fülöppel, 1965-től egyedül), a Magyavországi zsidó hitközségek monográfiáit. 1970-től újraindította az Évkönyveket. Tanulmányokban dolgozta fel a purim, széder, jóm-kippur, sóvuausz szakrális néprajzát. Jelentősek irodalmi motívumkutatásai, megfejtései: „bolygó zsidó”, „szamárlétra”, „fakitépő Sámson” stb. Az összehasonlító hagyomány- és tárgytörténeti módszer alkalmazásával iskolát teremtett. Kiadatlan leveleket, verseket publikált (egy részét Zsoldos Jenővel). Jelentősek Arany- és Mikszáth-kutatásai. Prédikációi a műfaj legszebb hagyományait őrzik. Öccsének küldött levelek formájában naplót írt. Könyvtárának zsidó tárgyú anyaga az MTA Keleti Könyvtárába került. – M. Magyarországi zsidó feliratok (monográfia, 1960; Leiden, 1983); Héber kódexmaradványok magyarországi kötéstáblákon (monográfia, 1969); Folklór és tárgytörténet (1-2. 1974, 1977; 3. 1984; írásainak bibliográfiájával). – Irod. A Vigilia beszélgetése Sch. S.-ral (riporter: Bálint B. András, Vigilia, 1982. 11. sz.); Hahn István: Sch. S. tudományos munkássága (MIOK Évk., 1984. 3. sz.); In memorian Sch. S. Borzsák István (Irod. tört., 1985. 3. sz.); Dán Róbert (New York-i Figyelő, 1985. 4. sz.); Raj Tamás (Nagyvilág, 1985. 7. sz.); Váncsa István,(Élet és Irod., 1985. 10. sz.); Gizzy György (Új Ember, 1985. 11. sz.); Czeglédy Károly: Sch. S. (Magy. Nyelv, 1986. 4. sz.); Hídvégi Máté: Sch. S. emlékezete (Élet és Irod., 1987. 42. sz.); Voigt Vilmos: Sch. S. (Ethnogr., 1988. 1. sz.); Sch. S. Emlékkönyv (szerk. Dán Róbert, Bp., 1988).
