Schenek István
Schenek István (Esztergom, 1830. júl. 3. – Bp., 1909. júl. 26.): kémikus, az MTA l. tagja (1889). 1856-ban a bécsi egy.-en doktori oklevelet nyert. 1859-ben a kassai főreálisk., 1867-ben a keszthelyi Gazdasági Felaőtanintézet kémiatanára. Innen hívták meg 1870-ben a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Ak. tanárának, hol 1872-ig a vegytan és természettani tanszék, majd nyugalomba vonulásáig (1892) az általános és elemi vegytani tanszék vezetője volt. Farbaky István tanártársával tökéletesített ólomakkumulátort talált fel. A másodrendű galvánelemekről írt tanulmányát (1885) az MTA Marczibányi-díjjal tüntette ki. Cikkei jelentek meg a korabeli szakfolyóiratokban. – F. m. Színképelemzés (Bány. és Koh. L. 1871); Szomolnoki cementvizekről (Bány. és Koh. L. 1880); Az elektromos akkumulátorokról (Farbaky Istvánnal, Bány. és Koh. L. 1885). Kísérleti adatok az akkumulátorok működéséhez (Bp., 1890). – Irod. Kosutány Tamás: Sch. I. (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1910); Pesty László: Farbaky István és Sch. I. úttörő munkássága a magyar akkumulátoripar területén (Elektrotechnika, 1955); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958); Vajda Pál: Sch. I. (Technika, 1960. 9. sz.)
