Schimanek Emil
Schimanek Emil (Bp., 1872. nov. 23. – Bp., 1955. szept. 1.): gépészmérnök, műegyetemi tanár, Kossuth-díjas (1948), a műszaki tudományok doktora (1952). Műegy.-i tanulmányait Bp.-en végezte, utána Berlinben volt tanulmányúton. Hazatérve előbb a m. fegyvergyár, majd a Ganz-gyár főmérnöke lett. 1900-ban a bp.-i műegy. rk., 1902-ben az I. gépszerkezettani tanszék r. tanárává nevezték ki. 1923-ban az egy. rektora. Munkássága elsősorban a hőerőgépek, emelő- és hűtőgépek elméleti és szerkesztési kérdéseire terjedt ki. Találmányai közül a nevét viselő hatütemű Dieselmotor és karburátor a legismertebbek. Az iparral állandó kapcsolatot tartott mint tanácsadó, szakértő és tervező (Bánhidai Erőmű, Mátravidéki Centrálé). Az első mo. i hűtőház tervezője. Szakcikkei m. és német szakfolyóiratokban jelentek meg. – F. m. A gázmotorok munkabírásának növelése. (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl. 1912. Hollán pályadíjjal jutalmazott munka); Esse Karburátor (Bp., é. n.); A hűtés technikai és gazdasági problémái (Bp., 1941); A hőerőgépek üzemtana (Bp., 1948); Gőzkazánok, gőzgépek és gőzturbinák (Bp., 1950); Energiaátalakulás hőerőgépekben (Bp., 1954): Bánki Donát tudományos munkássága és alkotásai (életrajz, Bp:, 1954). – Irod. Sch. E. (Technika, 1941); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958).
