Schmidl Ferenc
Schmidl Ferenc (Székesfehérvár, 1902. júl. 6. – Bp., 1977. júl. 22.): építészmérnök, Ybl-díjas (1966). Tanulmányait a bp.-i műegy.-en végezte 1927-ben. 1926-tól Székesfehérvár városi mérnöke, 1932-től műszaki tanácsos, a város mérnöki hivatalának vezetője. Helytállása a székesfehérvári harcok idején 1944–45-ben sokmilliós értéket mentett meg a városnak. 1946-tól 10 éven át intézeti tanár a műszaki egy.-en, lakó-, majd ipariépület-tervezést oktatott. Közben a LAKÓTERV-nél dolgozott (perecesi bányászlakótelep 1952, társtervező Wossala Gy.; Kazincbarcika városközpontja 1953, társtervező Azbej S.). 1959-től a BUVÁTI-ban tervezőépítész, 1962-től az építésügyi min. Pest-Komárom-Nógrád m. területi főépítésze. Ekkori munkái: Vác rendezési terve, sorházak (1964), Salgótarján rendezési tervének módosítása. A Dunakanyar Intéző Bizottság alapító tagja, 1974-től műszaki tanácsadója. Jelentős szerepe volt a Duna-kanyari üdülőterületek építészeti színvonalának emelésében. Építészeti működésének legjelentősebb eredményei szülővárosához fűződnek; már 1940-ben összeállította Székesfehérvár városfejlesztési tervét, amely a korszerű városrendezési elvek és a realitás iránti érzék jegyében készült. – F. m. Anya- és Csecsemővédő Intézet, a Korcsolya és Teniszpálya épülete, a Városi Múz. átépítése, a Fejér megyei Múz. kiállítási épülete és kőtára (Molnár Tiborral), Kultúrház és Népkönyvtár. Több tervét típustervként használták (pl. orvoslakás rendelővel). Műszaki egy.-i munkássága idején vágóhidat tervezett India és Jugoszlávia részére. Több szakmai és tudományos egyesület tagja volt. Tervpályázatokon is sikerrel vett részt. Szakcikkei, tervismertetései a Tér és Forma és a Magyar Építőművészet c. folyóiratban jelentek meg. – M. Közvágóhidak tervezése és gépi berendezése (Bp., 1942); Épülettervezési ismeretek (Bp., 1950).
