Schnell János
Schnell János (Magyarszék, 1893. márc. 7. – Bp., 1973. jan. 2.): gyógypedagógus, orvos. Népisk. tanító (1911), gyógypedagógiai tanári oklevelének megszerzése (1915) után a süketnémák temesvári és a vakok bp.-i tanintézetében tanított. Orvosi diplomát szerzett (1922). Ranschburg Pál tanítványa, asszisztense, munkatársa (1926-tól) és utóda a Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratórium élén, egyidejűleg a Gyógypedagógiai Tanárképző Főisk. előadó tanára. Szervezője és vezetője a Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratórium egyik jogutód intézetének, az Állami Gyermeklélektani Intézetnek (1934–47). 1947-ben felmentették állásából, de tudományos irányítóként tovább dolgozott 1951-ig. 1951-től iskola-idegszakorvos, 1958-ban megszervezte és vezette a bp.-i Központi Gyermekideggondozó Intézetet, nyugalomba vonulásáig (1969) a Fővárosi Gyermek-mentálhigiéniai Központot. – F. m. A felfogótípus és számolási képesség kölcsönös kapcsolata a gyengeelméjűeknél (Bp., 1923); Vergleichende Untersuchungen der Lesefertigkeit der Normalen, Blinden, Taubstummen und Debilen (Zeitschrift für Kinderforschung, 1927); A gyógypedagógiai és orvosi psychologia szerepe a gyakorlati lelki egészségügy (mentalhygiene) szolgálatában (Magy. Gyógyped., 1933. 7–10. sz.); A gyermekkor pszichológiája (III. Magyar Orvosi Nagyhét, különlenyomat, Miskolc, 1934); A társadalmi fogyatékosság pathologiája és hygiénéje (Szociális Orvostudomány, 1934. 4. sz.); Gyermekeink lelki egészségvédelme (különlenyomat, Egészség, 1936. okt.); Menthalhygiene (Bp., 1959); Az évszázad betegsége: a neurózis (Bp., 1965). – Irod. Bachmann, W.–Gordos Sz. A.–Lányi E. Á.: Magyar gyógypedagógusok biográfiája (Rheinstetten, 1977).
