Schnitzler József
Schnitzler József (Szeged, 1913. jan. 25. – Szeged, 1990. okt. 15.): orvos, az orvostudomány kandidátusa (1961), Kossuth-díjas (1951). Gimn. tanulmányait Bp.-en kezdte, a tatai kegyesrendi reálgimn.-ban érettségizett 1930-ban. Utána a bp.-i tudományegy. orvosi karára iratkozott be. Mivel a tanulmányaihoz szükséges pénzt saját magának kellett megkeresnie, így 1931-ben a bp.-i mentőkhöz került, ahol később bentlakó lett, 1933-ban a Rókus Kórház I. számú Sebészeti Osztályán mint gyakornok működött. Később segédorvos volt, és 1937-ben megszerzett diplomája után mint orvos működött ezen a két helyen 1939-ig. Utána a jászberényi Erzsébet Kórházban volt alorvos. Jászberényben volt törzsállományban 1948. ápr.-ig. Közben 1932-ben egy évig demonstrátorként működött az Anatómiai Intézetben. 1943-ban belügyi munkaszolgálatos lett a beregszászi kórház sebészeti osztályán, később körorvos a Nagyberegi Egészségügyi Körben. 1943-ban megbetegedett, egy év múlva munkaszolgálatra helyezték az esztergomi kórház sebészetére, ahol 1945. júl.-ig működött. 1944 őszén belépett az SZDP-be, 1947. jún.-ban az MKP tagja lett. A jászberényi kórház sebészeti osztályának lett a vezetője megbízott főorvosként. 1948. ápr.-tól a debreceni áll. tbc gyógyintézet sebész főorvosa volt. 1955. jan. 1-je óta mint a debreceni orvostudományi egy. docense vezette a tbc klinika sebészeti osztályát, 1969-től a II. sz. Sebészeti Klinika ig.-ja. 1963-tól 1981-ig ogy. képviselő. 1940-ig sokszor járt külföldi szakmai tanulmányutakon. – F. m. Gümős környezetben végzett csontbeültetés (kandidátusi disszertáció, 1961); A cavernostomia műtéti kérdései (Szentkereszty Bélával, Bp., 1963).
