Schönwisner István; Schönwiesner, Schoenvisner
Schönwisner István; Schönwiesner, Schoenvisner (Eperjes, 1738. dec. 15. – Nagyvárad, 1818. szept. 26.): régész, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok. 1756-ban belépett a jezsuita rendbe, s miután Nagyszombatban elvégezte teológiai tanulmányait, a bécsi Teresianum prefektusa lett. A rend feloszlatása (1773) után filozófiai studiumokat folytatott. 1777- től a budai egy.-i könyvtár másodőre, 1780 tól az egy.-en a régészet tanára, 1794-től a könyvtár ig.-ja, 1802-től termovai apát és nagyváradi kanonok volt. Latin és német nyelvű munkái máig a mo.-i tudományos régészet alapvetésének tekinthetők; mo.-i érem- és pénzkatalógusai forrásértékűek. ~ végeztette hazánkban az első tudományos ásatásokat, amelyek során többek között felfedezte Aquincumot. – F. m. De ruderibus Laconici CaldariiqueRomani. . . (Budae, 1778); Commentarius geographicus In Romanorum iter per Pannoniae… (Budae, 1780); Antiquitatum et historiae Sabariensis…libri novem (Pestini, 1791); Notitia Hungaricae rei numariae… (Budae, 1801); Catalogus numorum Hungariae ac Transilvaniae Instituti Nationali Széchenyiani (I – III., Pestini, 1810). – Irod. Pauler Tivadar: A budapesti egyetem rectorai és cancellárjai (Pest, 1856); Sch. I. (Irod, tört. Közl. 1896); Szentpétery Imre: A Bölcsésztudományi Kar története (Bp., 1935).
