Schreiner Márton
Schreiner Márton (Nagyvárad, 1863. jún. 8. – Lankwritz, Németo., 1926. okt. 9.): rabbi, orientalista, vallásfilozófus. Nyelvészeti tanulmányait Goldziher Ignác vezetésével a bp.-i egy.-en, teológiai tanulmányait az Orsz. Rabbiképző Intézetben végezte. 1886-ban rabbi Dunapentelén, 1887-ben Csurgón, 1891-től az Orsz. Izr. Tanítóképző intézet tanára, 1894-től a berlini Lehranstalt für die Wissenschaft des Judentums tanára. 1902-ben elméje elborult. A zsidó-arab irodalom, az arab irodalom zsidó vonatkozásai és a zsidó vallásfilozófia kutatója volt. – F. m. Adalékok a bibliai szöveg kiejtésének történetéhez (Bp., 1885); Az iszlám vallásos mozgalmai az első négy században (Bp., 1889); Zur Geschichte der Polemik zwischen Juden und Muhammedanern (Zeitschrift der Deutschen morgenländischen Gesellschaft, XLII., 1889); Zur Geschichte des Asaritenthums (Leiden, 1890); Der Kalâm in der jüdischen Literatur (Berlin, 1895); Studien über Jeschua ben Jehuda (Berlin, 1900). – Irod. Elsass Bernát: Sch. M. (Magy. Zsidó Szle, XLIV., 1927); A. Scheiber: Zeugnisse eines unvollendeten Lebens (Isr. Wochenblatt, LXIV., 1964).
