Schwartz Elemér
Schwartz Elemér (Vasvörösvár, 1890. aug. 25. – Würzburg, Német Szövetségi Köztársaság, 1962. jan. 21.): nyelvész; egyetemi tanár. Tanulmányait mint a ciszterci rend tagja, német -latin szakon a bp.-i egy.-en végezte. 1916-tól 1935-ig gimn. tanár: Közben a müncheni egy.-en folytatta tanulmányait és 1922-ben Bp.-en német nyelvjárástanból egy.-i magántanári képesítést szerzett. 1936- tól 1948-ig a bp.-i tudományegy. német nyelvészeti és néprajzi tanszékének tanára. 1948-ban nyugdíjazták. 1949-ben. kivándorolt Belgiumba, ahol 1950-től haláláig a louvaini egy.-en a német nyelv és néprajz tanára volt. Kutatásainak főterületei: nyelvjárástan, névtudomány, szellemi néprajz. Szerk, a Német nyelvészeti és néprajzi dolgozatok és a Német néprajztanalmányak c. sorozatokat. – F. m. A rábalapincs-közi nyelvjárás hangtana (Bp., 1914); Bevezetés a hazai német nyelvjáráskutatásba (Bp., 1923); A nyugatmagyarországi zsidó családnevek (Sopron, 1926); A pozsonyi jiddis hangtana (Bp., 1930); A nyugatmagyarországi német helységnevek (Bp., 1932); A német köznyelv és helyes kiejtése (Bp., 1940); Karácsony a művészetben (Jajczay Jánossal, Bp., 1942). – Irod. Sever Pop: E. Sch. (Orbis, 1960); Henri Draye: E. Sch. (Onoma IX.)
