Scopoli János Antal
Scopoli János Antal (Fleimstal, Tirol, 1723. jún. 3. – Pavia, Itália, 1788. máj. 8.): olasz származású természettudós, orvos, egyetemi tanár. 1743-ban az innsbrucki egy.-en orvosi oklevelet nyert. 1755-ben Idriába került bányaorvosnak, ahol botanikával és rovartannal is foglalkozott és az ottani bányatisztképző isk.-n kémiát és kohászatot is előadott. 1769-ben. Jacquin utódaként Selmecbányára nevezték ki, ahol vegytant, ásványtant és kohászatot tanított. Selmecbányai működése idején adta ki a természettudományok széles körét felölelő értekezéseit Annus historico naturális (I – V.; Leipzig; 1769 – 1772) és az ak. hallgatói részére készült munkáit. 1779-ben a paviai egy.-re nevezték ki, hol vegytant és természetrajzot tanntott. Mint botanikusnak több növényfaj viseli nevét. – F. m. Flora carniolica (Wien,: 1760); Fungi quidem rariores in Hungaria… (Annus historico naturális, IV., Leizig, 1770); Mineralogische Vorlesungen für…der Bergakademie zu Schemnitz (Wien, 1771); Anfangsgründe der Metallurgie (posztumusz, Mannheim, 1789). – Irod. A selmeci m. kir. bányász- és erdész Akadémia Emlékkönyve (Selmecz, 1871); Proszt János: A selmeci bányászati akadémia, mint a kémiai tudományos kutatás bölcsője hazánkban (Sopron, 1938).
