Segner János András
Segner János András (Pozsony, 1704. okt. 9. – Halle, 1777. okt. 5.): természettudós, matematikus, orvos, egyetemi tanár. Felsőbb tanulmányait 1724-ben kezdte a debreceni kollégiumban. Fizikatanára valószínűleg Szilágyi Sámuel volt. 1725-ben Jénában az orvosi szakra iratkozott be, de fizikát és matematikát is hallgatott. Tanulmányait 1729-ben fejezte be s 1730-ban orvos doktori oklevelet szerzett. Még ez évben Pozsonyban orvosi gyakorlatot kezdett. 1731-ben Debrecen városi orvosa lett. 1732-ben meghívták Jénába magántanárnak, 1733-tól rk. tanár, 1735 – 55 közt a fizika, a matematika és a kémia r. tanára a göttingeni egy.-en, de tagja az orvosi fakultásnak is. 1748 – 1754 között megszervezte az egy. csillagvizsgáló intézetét, maga is végzett észleléseket, melyek eredményeit közzétette. 1755-től Halléban fizika- és matematikatanár, és csillagászati előadásokat is tartott. Sokoldalú munkásságának legjelentősebb eredményeit a fizikában, ezen belül a merev testek és a folyadékok mechanikája terén érte el. A pörgettyű elméletével kapcsolatos tanulmánya a forgó merev test Euler-féle mozgásegyenletének megfogalmazásához vezetett. A tudománytörténet elsősorban a hidraulika terén kifejtett munkásságát – a folyadékok belső erőinek vizsgálatát, a felületi feszültség fogalmának bevezetését, és a róla elnevezett ~ kereket, a reakciós turbinák ősét – tartja nyilván. Az utóbbit a Programa quo theoriam machinae cuiusdam hydraulicae praemittit (Göttingae, 1740) c. dolgozatában ismertette először. Kísérleti eredményei szolgáltak alapul Euler turbinaegyenleteihez, amelyekkel a turbinák kifejlesztésének elméleti alapjait rakta le. Tankönyveivel, pedagógiai munkásságával a 18. sz.-i oktatási reformkövetelések jelentős korai képviselője. A pétervári, londoni berlini, göttingeni akadémiák tagja volt. – F. m. De natura ac principiis medicinae (doktori értekezés, Jenae, 1730); Elementa arithmeticae et geometriae (Göttingae, 1739); Specimen Theoriae Turbinum (Hallae, 1755); Gründe der Perspective (fia, Wilhelm S., kiadása, Berlin, 1799). – Irod. Jakucs István: S. A. (Fiz. Szle, 1955); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958); Szénássy Barna: S. A. matematikai tevékenysége (Matem. Int. Közl. 1960); M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században (Bp., 1964); Károlyi Zsigmond – László György: S. J. A. (Műszaki nagyjaink, I., bibliográfiával, Bp., 1967.).
