Selényi Pál
Selényi Pál (Adony, 1882. nov. 17. – Bp., 1954. márc. 21.): fizikus, az MTA l. tagja (1948), Kossuth-díjas (1952). Matematika – fizika szakos tanári oklevelét 1907-ben a bp.-i tudományegy.-en szerezte, hol Eötvös Loránd tanítványa, majd tanársegédje volt. 1910-ben doktorált, 1912 – 13-ban állami ösztöndíjjal Berlinben és Göttingenben tanult. A Tanácsköztársaság alatt a tudományos egyesületek és múz.-ok direktóriumának tagja lett, az 1918 – 19. tanév második félévében az egy.-en kísérleti fizikát adott elő. A Tanácsköztársaság bukása után az egy.-ről fegyelmi úton eltávolították. 1921 őszétől két évtizeden át volt az Egyesült Izzó kutatója. 1939-ben nyugdíjba kényszerült. 1949-ig villamossági vállalati szakértőként működött. 1948-ban a bp.-i tudományegy.-en magántanári fokozatot nyert, 1950-ben egy.-i rk. tanárrá nevezték ki. Mind a klasszikus, mind a műszaki fizika területén jelentős eredményeket ért el Optikai kísérletei a kvantumelmélet egyik alappillérét képezik, eredményeit a szakirodalom számos helyen idézi. A műszaki fizikában munkatársaival együtt az izzólámpák, a fotocellák, a fotometria, a színmérések, a katódsugárcsövek és alkalmazásaik terén végzett nagy jelentőségű munkát. Feltalálta a szelenografálást, mely eljárással fény hatására szelénen képeket (fényképeket) lehet létrehozni. Utolsó éveiben különösen a szelén egyenirányítókban lejátszódó jelenségek vizsgálatával foglalkozott. Nagyszámú tudományos dolgozata hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelent meg. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat 1964-ben évenként kiosztásra kerülő Selényi Pál-díjat alapított fiatal fizikusok részére. – Irod. S. P. (Fiz. Szle, 1954. 2. sz.); Gyulai Zoltán: S. P. (Akad. Ért. 1954. 2. sz.); P. S. (Nature, Vol. 173. 1954.)
