Serédi Jusztinián, Szapucsek György
Serédi Jusztinián, Szapucsek György (Deáki, 1884. ápr. 23. – Esztergom, 1945. márc. 29.): esztergomi érsek, bíboros, egyházjogász, az MTA tagja (ig. 1928 t. 1934) Bencés rendi szerzetes, 1908-ban szentelték pappá. Rómában a Sant’ Anselmo Egy.-en a kánonjog tanárává, majd a kánonjogi kódexet szerkesztő pápai bizottság tagjává nevezték ki. Gasparri bíboros bizalmas munkatársa lett. 1918-ban rövid ideig katonalelkész az esztergomi táborban, majd újra a Sant’ Anselmo Egy. tanára, a m. bencés rend prokurátora, a vatikáni m. követség kánonjogi tanácsosa, a m. egyházi ügyek ágense, a Codicis Juris Canonici Fontes c. 9 kötetes mű szerzője. A pápai levéltárosképző isk.-n a római kúria jogtörténetét tanította. Több kongregáció tevékeny tagja volt. 1927-ben elnyerte az esztergomi érseki és a bíbornoki méltóságot. Noha személy szerint nem helyeselte a szélsőjobboldal szociális demagógiáját és fajelméletét, elnéző politikájával elősegítette a fasiszta törekvéseket, hasonlóan XII. Piusnak a fasiszta Németo.-gal kapcsolatos álláspontjához. Horthy Miklós távozása után, 1944. nov. 4-én az ogy. két házának együttes ülésén ~ kezébe tette le Szállasi a „nemzetvezetői” esküt. – M. A „Ne temere” decretum… (Pannonhalma, 1909); De relatione inter decretales Gregorii IX et codicem J. C. (Roma, 1934); Serédi Jusztinián öt beszéde (Bp., 1943). – Irod. Walter Gyula: S. J. (Esztergom, 1928); Angyal Pál: Emlékbeszéd S. J. fölött (Bp., 1947); Orbán Sándor: A magyar katolikus egyházi reakció… (Századok, 1953. 1. sz.); A klerikális reakció a Horthy-fasizmus támasza (Szerk. Balázs Béla, Bp., 1953); Bánk József: De Justiniano cardinale S. (Róma, 1956).
