Sík Sándor
Sík Sándor (Bp., 1889. jan. 20. – Bp., 1963. szept. 28.): költő, műfordító, irodalomtörténeti, egyházi író, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1946 – 49), Kossuth-díjas (1948). ~ Endre bátyja. Tanulmányait Bp.-en végezte. 1903-ban belépett a piarista rendbe. Előbb a váci, 1911-től a bp.-i piarista gimn.-ban tanár. 1930 – 44-ben a szegedi egy.-en a m. irodalom ny. r. tanára. 1946 – 47 között az Orsz. Köznevelési Tanács ügyvezető alelnöke, 1948-tól a piarista rend mo.-i tartományfőnöke. 1946-tól szerk. a Vigilia c. folyóiratot. A Petőfi Társ. és 1923-tól a Kisfaludy Társ. tagja volt. A 20. sz. jelentős m. lírikusa. Az egyházi költészet keretein túlemelkedő verseiben a modem társadalom problémái is hangot kapnak. Irodalomtörténeti és esztétikai művei az elemzések finomságával tűnnek ki. Kiváló műfordító is volt. – F. m. Hét szép história (novellák, Bp., 1921): Gárdonyi, Ady, Prohászka (Bp., 1929); A boldog ember inge (mese, Bp., 1939); Pázmány, az ember és az író (Bp., 1939); Sík Sándor összes versei (Bp., 1941); Esztétika (Bp., 1943); Himnuszok könyve (Bp., 1943); Az égig érő torony (színmű, bem. Szegedi Színhán, 1943); Győződ-e még? (versek, Bp., 1945); Tizenkét csillagú korona (versek, Bp., 1947); Őszi fecske (válogatott versek, Bp., 1959); Zsoltárok könyve (Bp., 1961). – Irod. Vigilia S. S. száma (1959. febr.); Ortutay Gyula: Írók, népek, századok (Bp., 1960); Rónay György: S. S. (Vigilia, 1963. 40. sz.) – Szi.: Rónay György: S. S. fái a Pilisligeten (vers)
