Silbersdorff László
Silbersdorff László (Tóváros, 1902. jan. 14. – Bp., 1979. ápr. 20.): gépészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1963). Tatán és Veszprémben végzett középisk. tanulmányai után 1920-ban beiratkozott a József Műegy.-re, és itt 1924-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. A következő esztendőtől 1929-ig a műegy. mechanika tanszékén tanársegéd. A kirobbant gazdasági válság következtében meg kellett válnia állásától. Három esztendőn keresztül műegy.-i hallgatók instruálásával kereste kenyerét. 1932-ben sikerült a MÁVAG diósgyőri Újgyárában állást találnia: beosztott mérnökként a szerkesztésben alkalmazták, majd a minőségellenőrző osztályon dolgozott. 1943-ban visszakerült a fővárosba: a Pestszentlőrinci Ipartelepek Rt. (PIRt) szolgálatában beosztott mérnökként teljesített szolgálatot. 1945 után a Demokratikus Rendőrség kötelékébe lépett polgári alkalmazottként: a háború során tönkrement, megsérült rendőrségi épületek helyreállítási munkálatait irányította. 1945. okt.-től 1952-ig a Vadásztölténygyárban volt műszaki vezető, majd különböző áll. iparirányító szerveknél dolgozott. Feladata a műszaki szervezet kiépítése volt: gépesítette a gyártáselőkészítést. 1952-53-ban a Gazdasági Műszaki Akad. nehézipari I. osztályának vezetését bízták rá, majd 1953. okt. 1-jén a szolnoki Közlekedési Műszaki Egy. gépelemek tanszékének vezetésére kapott megbízást. Később átvette a mechanika tantárgy oktatását is. A szolnoki egy, fokozatos elhalása után, 1956-ban a bp.-i Építőipari és Közlekedési Műszaki Egy. állományába kerülve tanszékvezető egy.-i tanárként folytatta oktató tevékenységét. 1957 és 1962 között a Közlekedési Üzemmérnöki Kar dékánhelyettese, 1963-tól 1967-ig, a Bp.-i Műszaki Egy.-mel történt egyesülésig, a Kar dékánja volt. 1968 végén nyugállományba vonult. Egy.-i oktatóként ipari megbízásokat is teljesítve sokat tett a m. közlekedésgépészet korszerűsítéséért. Elsősorban a gumi mint szerkezeti anyag szilárdságtanának kidolgozásával jelentős, úttörő munkát végzett – főként a járművek rugózásánál. Több kitüntetéssel ismerték el tevékenységét. – F. m. Korszerű gyártáselőkészítés (Bp., 1951); Vasúti járművek gumi rugózása (Bp., 1962); Lengéstan (1-2., Bp., 1963-65); Sínen futó járművek gumirugózása (Bp., 1966). – Irod. Nekr. (A jövő Mérnöke, 1979., máj. 24.).
