Sillay Vilmos
Sillay Vilmos (Mecsekszabolcs, 1895. júl. 30. – Bp., 1985. ápr. 9.): bányamérnök. Az 1913-ban Selmecbányán megkezdett tanulmányait az I. világháború három éves frontszolgálata megszakította. Oklevelét Sopronban a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főisk.-n szerezte meg (1923). A pécsi Szent István Akad.-án – külföldi tanulmányutakon szerzett tapasztalatok után – átszervezte a bányamentő szolgálatot, elsőként alkalmazott a mecseki szénbányászatban réselőgépeket és mollíves acélbiztosítást. 1940-ben már az egész szabolcsi bányakerület felelős vezetője lett, és sikeresen korszerűsítette a bányabeli szállítási rendszereket. 1946-ban Bp.-re helyezték, először az Ipari Min.-ban csoportvezető őmérnök, 1951-52-ben a Bányaberuházó Vállalat osztályvezetője. 1953-tól a Bányászati Mélyépítő Vállalat, majd a Bányászati Aknamélyítő Tröszt műszaki osztályvezetője. Munkásságához fűződik a gyorsított aknamélyítési, a vegyi kőzetszilárdítási eljárások széleskörű hazai elterjesztése. Elsőként honosította meg a pécsi, komlói, tatabányai és oroszlányi szénbányászatban a szálló szénpor lekötését szénfalátitatással, nagynyomású injektálás segítségével. Ezzel az eljárással eredményesen segítette a tüdőártalmak elleni küzdelmet. Jelentős szakirodalmi, majd 1961. évi nyugdíjazása után 20 éven át szakfordítói tevékenységet fejtett ki. – M. Földalatti szállítási módok (Bp., 1951); A bányászat műszaki fejlesztési terve (Bp., 1951). – Irod. S. V. (Bány. és Koh. L., 1985.).
