Simai Kristóf, Sima Márton
Simai Kristóf, Sima Márton (Komárom, 1742. nov. 8. – Selmecbánya, 1833, aug. 12.): író, szótáríró, az MTA l. tagja (1832). Kegyes tanítórendi tanár volt, az ország sok városában működött, 1776 – 90-ben Kassán 1790- től 1820-ig, nyugdíjazásáig Körmöcbányán. 1829-ben Benyák Bernát halála után Selmecbányán a piarista rend szeniora volt. Számos iskolai drámát írt diákjai számára, utóbb megpróbálkozott a világi színművel is. Igazházi c. drámájával nyitotta meg előadásait Kelemen László első m. színjátszó társulata 1790-ben. A 90-es évek derekától szótárírással kezdett foglalkozni, összegyűjtötte a 18. sz. népies színezetű irodalmi nyelv teljes szókincsét, valamint a rokon táj- és régi szavakat. Drámáiban többnyire idegen írók műveit dolgozta át, így Molière-t is. Foglalkozott nyelvészeti tanulmányokkal, szakácskönyvet is szerk. – F. m. Igazházi (vígjáték, Kassa, 1790); Végtagokra szedett szó tár (I – II., 1809 – 10); Gazdagszótár (Kéziratban). – Irod. Ernyei István: S. K. élete és munkái (Nagybecskerek, 1892); Bodnár Virgil: S. K. (Bp., 1898); Gáldi László: A magyar szótárdalom a felvilágosodás korában és a reformkorban (Bp., 1957); Kardos Tibor: Régi magyar drámai emlékek (Bp., 1960).
