Simándi István
Simándi István (Abaúj vm. 1675 – Sárospatak, 1710. máj. 2.): kollégiumi tanár. Tanulmányait Göncön kezdte, onnan Csécsi Jánossal, a bujdosó pataki isk.-val Kassára vonult. 1701-től már a Kassa külvárosába szorult isk.-ban tanított. 1703-tól 1707-ig rektor Miskolcon, majd külföldi ak.-kon tanult tovább. 1707-ben a visszatért sárospataki isk: hoz hívták meg tanárnak. Oktatómunkájának megkezdése előtt azonban újból külföldi tanulmányútra ment, hogy a kollégium tönkrement felszerelését új szemléltető és kísérletező eszközökkel korszerűsítse (Leydenben készült légszivattyú, laterna magica stb.). 1708. szept.-től teológiát, természettudományokat és jogot tanított. Pestis áldozata lett. Ő volt az első hazánkban, aki mát 1709-ben a fizikát kísérletezéssel tanította. Ezért – mint később Hatvani Istvánt is Debrecenben – „ördöngösnek” tartotta a néphit. Művei kéziratban maradtak fenn. – Irod. Balogh László: S. I. a természettudományos oktatás magyar úttörője (Köznevelés, 1960. 10. sz.); M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története 1711-ig (Bp., 1961); Urbán Barna: S. I. a „pataki mágus” (Borsodi Szle, 161); M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században (Bp.; 1964).
