Simon Sándor
Simon Sándor (Szikszó, 1923. nov. 21. – Miskolc, 1989. aug. 20.): kohómérnök, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1976). Miskolcon végzett a Fa- és Fémipari Szakisk.-ban, a felsőiparisk.-t Marosvásárhelyen fejezte be 1944-ben. 1944-től a Diósgyőri Vasgyárban dolgozott. 1951-től a Moszkvai Acél Intézetben volt aspiráns. A műszaki tudományok kandidátusa fokozat megszerzését követően (1955) Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egy.-en (NME) oktatott, docens, majd egy.-i tanár, 1960-tól 1988-ig a vaskohászati tanszék vezetője volt, 1972-78 között rektor. Működése alatt a tanszék az ország vaskohászatának jelentős szakmai-tudományos bázisává fejlődött. Egyetemi szakcikkeket, jegyzeteket írt. Az MTA Kohászati Bizottságának tagja (1957-1970). 1970-től az MTA Metallurgiai Bizottságának elnöke, az Országos Magy. Bányászati és Kohászati Egyesüle alelnöke 1981-1985 között. Az NME Pro Universitate kitüntetésben részesítette.– M. Vizsgálatok az oxigénes acélgyártásban végbemenő kénoxidáció termodinamikai és reakció- kinetikai törvényszerűségeinek feltárására (Miskolc, 1965); Újabb technológiai megoldások az acélgyártásban (Sziklavári Jánossal, Szőke Lászlóval, Bp., 1974, 1978).– Irod. Farkas Ottó: S. S. (Magy. Tudomány, 1990. 7. sz.).
