Simonkai Lajos
Simonkai Lajos (Nyíregyháza, 1851. jan. 9. – Bp., 1910. jan. 2.): botanikus, Borbás Vince mellett a 19. sz. második felének legnagyobb magyar flórakutatója. Az eperjesi gimn.-ban Hazslinszky Frigyes tanítványa, ő kedveltette meg vele a botanikát. 1870-től a pesti egy.-en természetrajzot hallgatott, 1872-ben Jurányi Lajos tanársegédje a növénytani tanszéken. 1874-ben tanári oklevelet szerzett, 1879-ben doktorált. 1875-től a nagyváradi, 1880-tól a pancsovai, 1881-től az aradi, 1891-től a bp.-i VII. ker. főgimn. természetrajztanára volt. 1908-ban ment nyugdíjba. 1892-ben a bp.-i egy.-en magántanári képesítést szerzett. A növényföldrajz mellett főleg növényrendszertani kérdésekkel foglalkozott, így megírta Mo. tölgyeinek, hársfáinak, zanótjainak, szilfáinak, juharfáinak, ribizkéinek stb. monográfiáit 1888 – 1908 között. Ő dolgozta fel kritikailag Erdély flóráját, ez a könyve a század legjobb m. flóraműve. Hatalmas herbáriumát. (22 000 faj és változat) az MNM- nek adományozta. Széles körű szakirodalmi munkásságot fejtett ki. – R m. Bánsági és hunyadmegyei utazásom 1874-ben (Mathem. Term. tud. Közl. XV., 1878); Növényhatározó (Bp., 1881); Nagyvárad és a Sebes Körös felsőbb vidéke (Mathem. Term. tud. Közl. XVI., 1881); Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata (Bp., 1887); Nagyvárad és vidékének növényvilága (Bp., 1890); Hazánk tölgyfajai és tölgyerdei (Bp., 1890); Növényföldrajzi vonások hazánk flórájának jellemzéséhez (Mathem. Term. tud. Közl. XXIV., 1891); Arad megye… természetrajzi leírása (Arad, 1893). – Irod. Degen Árpád: S. L. (Magy. Botan. L. 1910); Tuzson János: S. L. (Botan. Közl. 1910); Méhes Gyula: S. L. (Bp.-i VII. ker. főgimn. ért.-je, 1909 – 1910); Méhes Gyula-Karl: A biológia magyar úttörői (Bp., 1925); Gombocz Endre: A magyar botanika története (Bp., 1936.).
